Mit jelent a barátság fogalma az ovisoknak?

Iskolaérettség: MI mindent kell tudni csemetéinknek, mikor iskolások lesznek?

Milyen fejlettségi színvonal jellemző az iskoláskor küszöbén?

Az iskolaérettségi szintet a gyermekek harmonikus személyiségfejlődés esetén a 6 és 7 éves életkor tájékán, biológiai és pszichológiai/lelki tényezők együttes hatására érik el. Ennek egyik legszembetűnőbb jele a testi változás: megnyúlnak a végtagok, megváltozik a kisgyermek testalkata, elveszíti „pocakos” jellegét, elkezdődik a fogváltás.


Az idegrendszer érését jelzi, ha a gyermek jelzi tudásvágyát, pl. érdeklődik a betűk, számok iránt, várakozással tekint az iskolára.
A zavartalan iskolai beilleszkedéshez kellő önállóság szükségeltetik, mely az öltözködésben, tisztálkodásban, étkezésben éppúgy megnyilvánul, mint a tanulással kapcsolatos feladatok elvégzésében. Éppígy minden iskolai szituáció megkívánja az adott helyzet megértését, az együttműködésre való képességet, ill. a szabályokhoz való alkalmazkodást.

Ebben az időben az idegrendszer kiegyensúlyozottá válik, a gyermek megtanul uralkodni mozgásvágyán, finomabb mozgáskoordináció jellemzi, mely képessé teszi őt az írástanuláshoz szükséges finommozgás kivitelezésére. A koordinált írómozgásnak összehangolt szemmozgással kell párosulnia, hiszen csak ebben az esetben várható el, hogy adott minták, betűk lekövetését írásában megfelelően teljesítse. Az iskolába lépés idejére kialakul az egyik kéz dominanciája – szerencsére ma már csak elvétve találkozunk bal kézről jobb kézre „átszoktatott” gyerekekkel, hiszen az öröklött balkezesség semmiféle hátránnyal nem jár a gyermek számára.

Érthető beszéd: jó, ha az első osztályos gyermek megfelelő hangképzéssel, továbbá tartalmi szempontból is értelmesen, árnyaltan tudja kifejezni gondolatait, beszéde megfelel a magyar nyelv grammatikai szabályainak. Beszédértése ép legyen, képes legyen a hallott beszéd megfelelő tempójú feldolgozására. A beszédhiba, a hiányos fogalmi rendszer az olvasástanulásnál problémát okozhat, ill. akadályozza a jó iskolai előmenetelt.

Fontos, hogy a gyermek még óvodás korban ismerje meg saját testét, testrészei nevét, jól tájékozódjon a két testfél viszonylatában (melyik a jobb keze, melyik a bal füle stb.). Megfelelő ismeretekkel rendelkezzen saját környezetére vonatkozóan, tudjon tájékozódni az idői fogalmak tekintetében (hét napjai, napszakok, évszakok), értse és használja a térirányokra vonatkozó kifejezéseket (fölé, mögötte, előtte, közötte stb.)

A szándékos, tartós figyelem a tanulás alapfeltétele, a gyermeknek erre az időre képesnek kell lennie 10-15 perces koncentrációra, hiszen a könnyen terelődő figyelem nehezíti, sőt akár meg is akadályozza az ismeretszerzést. Figyelmi problémákkal küzdő kisgyerekeknél másodlagosan gyakran magatartási, beilleszkedési problémák is megjelennek.

Az iskolai munkában szükséges az érett feladattudat, a kitartás. Itt nemcsak az a fontos, hogy a gyermek érdeklődést mutasson a feladat iránt, hanem az is, hogy a feladatot végigcsinálja, akarja befejezni. Tehát a funkcióörömről áttevődik a hangsúly a teljesítményre, a végeredményre. Ha a kezdet netán sikertelen, csak jó kudarctűrő képesség esetén képes feladatát újrakezdeni, így tudja saját hibáit korrigálni.

A fentebb felsoroltak természetesen nem nyújtanak teljes képet. Az iskolai környezetben számos részképesség összehangolt működésén múlik, hogy gyermeke képes lesz-e megfelelni az elvárt követelményeknek: megfelelően működik-e emlékezetük, milyen a vizuális (képi) észlelése, fejlett-e a problémamegoldó gondolkodása, stb. Érdemes az első időszakban jóval több figyelmet szentelnünk csmetéinknek, hogy minél pozitívabb élményekké alakítsuk az átéléseket, az iskolához való hozzáállásuk jobb legyen, mert ez később az iskolai motivációban fog szerepet játszani.