Paraziták lebontók vagy fogyasztók, Tápláléklánc – Wikipédia

Ennek következtében csupán az energia egy kis része marad meg a fogyasztó testében és kerül át a következő táplálkozási szintre, ahogyan az a biomassza piramison látható. Az elsődleges termelők, melyek általában autotrófokösszetett szerves anyagokat alapvető táplálékot hoznak létre egy energiaforrásból és szervetlen anyagokból.
Ezek a szervezetek jellemzően fotoszintetizáló növények, melyek napfényt használnak energiaforrásként. E szervezetek némelyike, melyek a mélytengeri táplálékhálók alapjának létrehozásához szükségesek kemotrófikusakinkább kémiai energiát használnak.
Ezek energiáját a heterotróf szervezetek veszik fel, szerves anyagok révén. A heterotrófok közé tartoznak az energiájukat élő növények fogyasztásával szerző növényevőkaz élő állatok húsával táplálkozó a húsevőkvalamint az elpusztult biomasszán élő üledékfalókdögevők és lebontók.
A táplálékláncok áramlása[ szerkesztés ] Példa a táplálékláncra egy svéd tó esetében Egy tápláléklánc egy energiaáramlás az egyik szervezettől a másikig, majd attól a következőig és így tovább.
Természetvédelmi ökológia Paraziták lebontók vagy fogyasztók Ennek következtében csupán az energia egy kis része marad meg a fogyasztó testében és kerül át a következő táplálkozási szintre, ahogyan az a biomassza piramison látható. Tápláléklánc Az elsődleges termelők, melyek általában autotrófokösszetett szerves anyagokat alapvető táplálékot hoznak létre egy energiaforrásból és szervetlen anyagokból. Ezek a szervezetek jellemzően fotoszintetizáló növények, melyek napfényt használnak energiaforrásként.
A táplálékláncban levő szervezetek trofikus szinteken csoportosíthatók, az alapján, hogy hány elsődleges termelői kapcsolatot törölnek. A trofikus szintek egyetlen fajt vagy egy fajcsoportot tartalmazhatnak, melyek feltehetően ugyanahhoz a ragadozóhoz paraziták lebontók vagy fogyasztók zsákmányhoz kapcsolódnak.
Rendszerint egy növénnyel kezdődnek és egy húsevővel végződnek.
Lebontók, kölcsönhatások és paraziták
Az itt látható diagramon egy svéd tó tápláléklánca látható. A halászsas megeszi a csukátami megeszi a sügértami megeszi a szélhajtó küsztami megeszi az édesvízi garnélarákot. A tápláléklánc elsődleges termelői, melyek feltehetően autotróf fitoplankton szervezetek, azonban nem jelennek meg a diagramon. A fitoplankton és az algák képezik a legtöbb édesvízi tápláléklánc alapját.
Az egyes trofikus szintek biomasszája gyakran csökkenti a felfelé vezető lánc alapját. Ez azért következik be, mert az energia egy része minden átvitelnél elvész a környezetben. A biomassza vagy az egyes trofikus szintek termelékenységének grafikus reprezentációit trofikus piramisoknak nevezik.
Ebben a táplálékláncban paraziták lebontók vagy fogyasztók a halászsas biomasszája kisebb, mint a csukáé, ami kisebb, mint a sügéré. Némelyik termelő, például a fitoplankton elég termelékeny és elég nagy forgalmú ahhoz, hogy ellásson egy nagyobb legelő biomasszát is.

Ezt a jelenséget invertált piramisnak nevezik, és akkor fordul elő, amikor a fogyasztó hosszabb életű és lassabban növekszik az általa fogyasztott szervezeteknél. Ebben a táplálékláncban a fitoplankton termelékenysége jóval nagyobb, mint a vele táplálkozó zooplanktoné.
Anyag és energiaáramlás a társulásokban Tartalom A társulásokat jól jellemzi azok anyag- és energiaforgalma. Az anyagforgalom. Anyagkörforgalom:a bioszférában ciklikus, az anyag állandó körforgást végez, miközben változásokon megy át, és különböző formát vesz fel.
A fitoplankton biomasszája azonban valójában kisebb lehet az evezőlábú rákokénál. Ehhez közvetlenül kapcsolódik a számok piramisaamely azt mutatja, hogy a láncon felfelé haladva a fogyasztók száma minden szinten jelentős mértékben csökken, egészen a legfelső szinten álló fogyasztóig például a jegesmedvéigmelyet így több millió különböző termelő például fitoplankton támogat.
Táplálékháló[ szerkesztés ] A táplálékháló a tápláléklánc fogalmát az egyszerű egyirányú úttól a kölcsönhatások összetett hálózatává terjeszti ki.
Paraziták lebontók vagy fogyasztók
A táplálékláncok túlságosan leegyszerűsítve ábrázolják azt, ami a természetben történik. Egy tápláléklánc csak az energia és az anyag átvitelének útját mutatja meg. A legtöbb fogyasztó számos fajjal táplálkozik, és több más faj számára biztosít élelmet.
Az üledékfalókat és a parazitákat az efféle láncok ritkán jellemzik megfelelő módon. A táplálékláncnak van fogyasztója, termelője, növényevője, húsevője, mindenevője és lebontója.
Egy táplálékháló egymáshoz kapcsolódó táplálékláncokból áll, melyek az energiát és az anyagokat keringetik az ökoszisztémában lásd ökológia.
A táplálékhálók két fő kategóriára oszthatók; a legelőhálókra, melyek elején a zöld növények, algák vagy fotoszintetizáló planktonszervezetek helyezkednek el, és az üledékhálókra, melyek a szerves üledékkel kezdődnek.
E hálókat egyedi táplálékláncok alkotják.
A paraziták lebontók A kapcsolatok két alapvető megnyilvánulása az anyagkörforgás és energiaáramlás. A természet elemei állandó körforgásban vannak.
Egy legelőhálóban az anyagok általában a növényektől a növényevőkön át a húsevők felé áramlanak, míg egy üledékhálóban a növényi és állati anyagok a baktériumokhoz és gombákhoz a lebontókhozmajd az paraziták lebontók vagy fogyasztók, végül pedig azok húsevő ragadozóihoz jutnak el. Egy táplálékhálón belül általában több kapcsolat is létezik. Például az üledékhálóban az anyagokat lebontó gombafélék olyan gombákat táplálhatnak, amelyeket a mókusokegerek és szarvasok fogyasztanak el egy legelőhálón belül.
A vörösbegyek mindenevők, azaz növényeken és állatokon élnek, így az üledék- és a legelőhálókban egyaránt jelen vannak.
Általában földigilisztákkal táplálkoznak, melyek üledékevőként rothadó leveleken élnek. A növényevők, a zöld növények fogyasztói a második trofikus szinthez tartoznak, a növényevőkkel táplálkozó belféreg csalankiutes a harmadikhoz, a növényeket és állatokat egyaránt fogyasztó mindenevők pedig a másodikhoz és a harmadikhoz egyszerre.

A másodlagos húsevők más húsevőkkel táplálkozó ragadozók, melyek a negyedik szinthez tartoznak. A magasabb trofikus szinteken kevesebb ragadozó van, de a méretük nagyobb, emellett pedig vadabbak és mozgékonyabbak is.
A második szinttől kezdődően az elérhető anyagok lebontói növényevőként vagy húsevőként élnek paraziták lebontók vagy fogyasztók függően, hogy növényi vagy állati anyagokat fogyasztanak. E lépéseken keresztül az energia az egyik trofikus szintről a másikra áramlik.

A zöld növények és más fotoszintetizáló szervezetek a napfény energiája segítségével hozzák létre a számukra szükséges szénhidrátokat. A kémiai energia többsége az anyagcsere közben kerül feldolgozásra, és eloszlik a légzés során, hő formájában.
A megmaradó energiát a növények biomasszává alakítják, a föld felett fákként és más növényi szövetekként, illetve a föld alatt gyökerekként jelenik meg. Végül ez az energiát tároló anyag, átkerül a második trofikus szintre a legelő növényevőkhöz, a lebontókhoz és az üledékevőkhöz. Az ezen a szinten begyűjtött energia többsége ismét elvész a légzés közben, hő formájában; a töredéke pedig új biomasszává válik.
Az egyes trofikus szinteken levő szervezetek jóval kevesebb energiát adnak át, mint amennyit felvesznek. Emiatt a termelő és a végső fogyasztó közti lépéseknél egyre kevesebb energia érhető el.
Ritkán fordul elő, hogy négy vagy öt szint is található egy táplálékhálón belül. Az összes energia, ami átáramlik a trofikus szinteken, legvégül hő formájában kerül kibocsátásra.
Tápláléklánc
Azt a folyamatot, amely során a munkát végző energia veszít a teljesítményéből, entrópiának nevezik. Summerhayes és Elton as, Bear Islandhez tartozó táplálékhálója A nyilak azt jelzik, hogy az egyes szervezeteket hogyan fogyasztják el egymást.
Mi mozog a maszkokban???
A legkorábbi táplálékhálókat Victor Summerhayes és Charles Sutherland Elton publikálta ban, valamint Hardy ben. Summerhayes és Elton ábrázolta a norvégiai Bear Island növényei, állatai és baktériumai közötti kölcsönhatásokat.

Ez a háló fenntartja annak lehetőségét, hogy a nagy méretű állatok például egy fóka jóval kisebb szervezetekkel például planktonnal táplálkoznak. Egy ökoszisztémában a legtöbb faj táplálékforrásai jóval változatosabbak, összetettebb kapcsolati hálót eredményeznek, mint ami az ábrán látható.